Fátrai László
művésznéven "Fat Ray", vagyok, aki vagyok. Megszülettem, és annak rendje, és módja szerint mázolni kezdtem, mindennel, ami a kezem ügyébe került. Ezt most nem is részletezném. Egész kicsi koromban kapcsolatba kerültem a zenével. Igaz, elég hamar meg is untam, mégis sokáig cipeltem a hátamon, mint jókora púpot. Mit ad isten, felnőtt fejjel, újra megfordult a fejemben, mi lenne, ha... aztán hessegetem, de majd meglátjuk. Hogy ezt miért is hozom fel? Nem is tudom, talán ilyenkor szokás azt mondani, hogy kapcsolatba kerültem a művészettel. Na, ha valaki hallgatta az én hegedűjátékom, az nem mond ilyet.
Sokáig fotóztam, de egy idő után elegem lett a csinos lányokból, a babaarcokból, a tökéletes alakokból, a csábító tekintetekből. Jó, volt más ok is, de ez olyan jól hangzik. Abbahagytam.
Aztán rajzszenet vettem, meg papírt, meg egy könyvet, hogy majd én megtanulok rajzolni. Beiratkoztam tanfolyamra, és meglehetősen élveztem. Haladtam is, ha nem is olyan tempóban, mint szerettem volna. Mostanra tudom már, hogy nem lesz belőlem Van Gogh. Fülem a helyén, és élek. A képeim sem kellenek dollár milliókért. Sőt... még fabatkás ajánlat sem érkezett, de a lelkesedés megmaradt. Jót tesz a bensőmnek. Megnyugtat, és lefoglal, amire igen nagy szükségem van, különben sokáig kellene még unatkoznom, mire elvisz a farkas-patás Belzebub.
Üdv az oldalon, pupilláz körül, ha tetszik, akkor írj (mert az jól esik), ha nem tetszik, írhatsz akkor is (de az nem esik jól).
Üdv
Ray
Képgaléria
